Mentsük meg Kajlát

Mentsük meg Kajlát

Búcsúzom

2016. január 05. - Ertsey Nikolett

Drága Barátaim!

Elérkezett az idő. Búcsúzom Tőletek. Sajnálom, de ezt már nem bírom tovább. Érzem, nemsoká jobb lesz. Már semmi nem fog fájni. Köszönöm, hogy ennyi mindent tettetek értem, gondoltatok rám, szerettetek. Olyanok is, akiket nem is ismertem. Csak a gazdáimat sajnálom. Ők nagyon szomorúak lesznek. Rossz, hogy most nem lehetnek velem. Hiányozni fognak. 

Ez a karácsony más. Azt hittem, tőle is ajándékot kapok. De rossz volt az íze. Nem olyan, mint az igazi jutalomfalaté. Azt hittem, barátok vagyunk. A kis kerítés miatt már nem mehettem ki régóta a kapuhoz, ő mégis átjárt a szomszéd kerten át látogatni engem. Bíztam benne. Én úgy tudtam, az emberek jók. Velem mindenki jó volt. Én is mindenkit szerettem. De éjjel vérezni kezdtem. Hiába vittek másnap orvoshoz, napokig véreztem és mindenem fájt. Mindent megtett a Doktor és az ottani barátaim. Kár, hogy csak most találkoztam Kyrával, aki a saját vérét adta, hogy életben maradhassak. Helyes kis szuka, jó lett volna együtt szaladgálni. Úgy szeretnék még egy utolsót szaladgálni a gazdámmal a Duna-parton! De már nincs erőm.

Csak azt sajnálom, hogy nem vigyázhatok többé rátok, és hogy nem látom felnőni a Kisöcsit. Mondjátok meg neki, hogy az égből mindig figyelni fogom, a szívében tovább élek.

És mondjátok el az embereknek, hogy mi állatok nem érdemlünk ilyen értelmetlen szenvedést. Mi sosem ölünk, bántunk kedvtelésből, de haragból sem. Mi kutyák szeretetre születünk. Nekem is ez lett a vesztem. A szeretet és a bizalom.

Köszönöm mindenkinek, aki szeretett. Aki megsimogatott. Aki óvott. Aki aggódott értem. Aki szorított értem minden betegségem alatt. Vigyázzatok egymásra és vigyázzatok a gazdijaimra. Főleg a kicsire. 

Fentről én is vigyázni fogok rátok.

telefon_fotok_1346.jpg

Szeretettel,

Kajla

 e

Élek és celeb is lettem!

Kedves Barátaim!

Itt az ideje, hogy bejelentkezzek. Már 2 hete itthon vagyok, és majdnem minden megy a régi kerékvágásban. A szőnyeg az enyém, finomakat eszem, elmúlt a depresszióm, már csak ritkán sírok álmomban, nagyokat sétálunk, a kis zsivány pedig egyre többet lóg rajtam. Most, hogy már mászik, egy perc nyugtom sincs tőle, folyton engem akar. Na jó, én is kezdem egészen megkedvelni. Az újdonság az, hogy a gazdik sosem engednek ki egyedül a kertbe, és nem elég a kíséret, még a pórázt is el kell viselnem. De megértem őket, attól tartanak, hogy azok az őrültek újra bántani fognak. Továbbra sem tudjuk, ki tette, de azt hallottam, hogy most valami szuperzsaru nyomoz az ügyemben! Hátha kiderít valamit és megvédenek végre!

Közben tv-sztár lettem, celeb-kutya, szombat reggel szerepeltem a Noé barátai című műsorban. Én vagyok hivatalosan is a "mérgezett kutya". Inkább lennék a "csodaszép", vagy a "legyőzhetetlen oroszlánvadász", vagy bármi ilyesmi.. node, másnak ugye még ennyi se jut ki a népszerűségből. A szomszédok is nagyon aggódnak, döbbenten állnak a tény előtt, hogy egy kegyetlen őrült lakik közöttünk, és még csak azt se tudjuk, ki az, és vajon legközelebb kivel lesz gondja és mit fog ellene elkövetni. Én persze már nem vigyázhatom az utca rendjét, de van itt még sok kutya, ők éjjel-nappal ugatnak, szóval remélem, ők majd szemfülesnek lesznek. A gazdik úgy döntöttek, hogy el fog keríteni egy részt a kertből, hogy ne mehessek többet a kerítéshez, ahol folyton megmérgeznek. Így sokkal kevesebb helyem lesz szaladgálni, de legalább majd kint lehetek. Habár ebben a nagy hidegben nagyon is megfelel nekem a meleg szőnyegen.

Hát itt tartunk. Túléltem. Meggyógyultam. A további hírekkel pedig jelentkezem.

Pacsi ;)

 

Telefon fotók 774.jpg

 

 

 

 

Otthon, édes otthon!

Sziasztok Mindenki!

Végre eljött ez a nap is, hazajöttem! Képzeljétek, a Gazdi már délelőtt megfőzte nekem a vacsorát, finom húslevest sok-sok zöldséggel, rizzsel, mindjárt vacsorázunk! És szép tiszta a szőnyegem is, látszik, hogy csak arra várt, hogy elheverjek rajta. Rögtön játszottunk egy jót, de hamar kifáradtam és inkább pihentem kicsit. Azt hiszem, jó sok idő lesz, mire teljesen felépülök testileg és lelkileg is. Jó sokáig voltam távol, közben olyan tiszták lettek az ablakok, hogy azt hittem, egy másik kutya néz velem farkasszemet, jól meg is ugattam. Lassan majd újra beleszokom a régi kerékvágásba, bár az egészen biztos, hogy a kertben nem szaladgálhatok többet szabadon. Tudjátok, mivel nem derült még ki, ki bántott engem, ezért soha nem lehetek egyedül, mert mindenki attól fél, hogy meg akarnak ölni. Itt ez az óriási kert, engem pedig pórázon sétáltatnak. Még kutyaszitterem is lesz! Hát, jól nézünk mi ki..

Viszont most nézzétek meg, milyen elegáns esőkabátot adnak rám a sétákhoz! Tisztára mint egy skót úr! Mondjuk, úrnak éppenséggel úr vagyok.. Kajla Kajlicsek, kérem alássan. Aztán annyi vitamint kell szednem, mintha legalább is 20 éves öregúr lennék. No de aki meg akar gyógyulni, az szót fogad. Amúgy tényleg jól vagyok már, élvezettel szimatolok az utcán, cicák és kutyák után, meg bizonyos kapuk előtt is ismerős szagok után kutatok.. Sokan telefonálnak a szomszédságból is, a faluban is érdeklődnek, hogy vagyok, ha kicsit erősebb leszek, megyek majd egy nagy kört, hadd csodálhasson meg mindenki! Alig várom, hogy megnézhessem magam a tv-ben, nektek is meg fogom ám mutatni a műsort!

Hamarosan jelentkezem, de most jönnek át a szomszéd gyerekek meglátogatni és még vacsorát kell nekik főznöm.

Pacsi ;)

P1060514_1.JPG

Az első játék otthon, örülünk egymásnak :)

P1060513_1.JPG

Olyan jó otthon lenni, ahol szeretnek!

Telefon fotók 1346.jpg

Ez volna a skót szerkóm..

2014-11-18 09.54.47.jpg

Ahhoz képest egész jól nézek ki, hogy majdnem kinyírtak, nem?!

2014-11-18 09.55.04.jpg

2014-11-18 18.03.42.jpg

Marci baba megengedte nekem, hogy a játszószőnyegén aludjak. 

2014-11-18 18.21.45.jpg

Én alszom, a kisöcsi játszik.

2014-11-18 18.11.27.jpg

Mert normális esetben a kutya az ember legjobb barátja. Már a legkisebbeké is..

Szombat - E.T. HAZA!

Kedves Kétlábú Barátaim!

Nem fogjátok elhinni, de olyan jól vagyok, hogy Varga doki azt mondta, haza mehetek holnap! Úgyhogy elkezdtem csomagolni, a kutyalelkemet ünneplőbe öltöztetem, végre a családommal lehetek! Ma eljött a gazdi meglátogatni, sétáltunk egy jó nagyot a napsütésben, már egyre többet bírok, de azért ha megugatnak, még megijedek és inkább elszaladnék.. ezt csak nektek mondom, titokban, tudjátok, ez elég méltatlan egy oroszlánvadászhoz.. No de lesz ez még így se! ;)

Képzeljétek, úgy néz ki, igazi tv-sztár leszek, celeb, vagy mi a fene! Varga doki magával visz egy felvételre, hiszen én vagyok Kajla, a megmérgezett, de túlélő kutya! Erre azért a doki is nagyon büszke, nem kis dolog, amit a társaival értem tettek! Nem lehetek nekik elég hálás: Zsófi, Annamari, Dávid a kedvenc pajtim, és az összes többiek, fel se tudom sorolni azt a sok jó embert, aki a Család utcában dolgozik, és akiknek, nem először, az életemet köszönhetem! Egy szó mint száz, amint tudom, megmutatom nektek a felvételt és rajonghattok értem! :) 

Most majd nyilván szedhetek egy csomó gyógyszert megint, és tuti nem engednek ki egyedül szaladgálni a kertbe, de valószínűleg enyém megint a virágos kanapé! Meg biztos kapok valami új játékot is, amit szétcincálhatok! A gazdik kaptak sok tanácsot, hogy miképpen védjenek meg ha haza mentem, én nagyon bízom benne, hogy többet nem próbálnak meg bántani. Inkább üzennének, hogy mit akarnak, mit csináljak azért, hogy lekopjanak rólam!

Amint haza értem, jelentkezem újból, nem ér itt véget a blog, kövessétek nyomon a sorsom, segítsetek a gazdijaimnak, hogy megvédhessenek.

Nagy nyálas puszi mindenkinek!

2014-11-15 12.05.09.jpg

2014-11-15 12.19.39.jpg

Csütörtöki állapotjelentés

Kedves Barátaim! 

Képzeljétek, ma már sokkal jobban vagyok, igaz, még igen gyengus vagyok. Ma is meglátogattak a gazdijaim, magukkal hozták a kis bőgőmasinát is, és kivittek sétálni is, és bár Varga doki csak 10 percet engedélyezett, nagyon boldog voltam! Nem győztem csóválni meg bújni, úgy szerettem volna hazamenni velük! Még azt is békésen hagytam, hogy a Kisöcsi húzogassa a szőrömet, ő pedig úgy megörült, mikor meglátott, hogy még bőgni is elfelejtett! :) 

Még köhögök kicsit, és 10 perc séta tényleg bőven elég, de Varga doki ma azt mondta (pedig ő nagyon óvatos ám), hogy szerinte most már megmaradok. Hiába, no, egy igazi harcos vagyok! Tudjátok, mennyi mindenen mentem már keresztül annak ellenére, hogy csak másfél éves vagyok?! 

A gazdijaim az utcán találtak rám, előtte engem sokat bántottak, nagyon féltem az emberektől, főleg a férfiaktól. Meg a botoktól! Nem is értettem eleinte, hogy a botot játékra is lehet használni, de megtanították nekem. A kóborlásom alatt összeettem mindenfélét, és ha nem ezek a kétlábúak találnak rám, és nem visznek el Varga dokihoz, akkor bizony már bő egy éve alulról szagolom a... tudjátok mit.. Szóval benyeltem egy jó nagy darab kukoricacsövet, és elzáródtak a beleim, úgyhogy el is búcsúzhattam egy szép nagy résztől. Utána persze nagyon legyengültem, és több bélfertőzésem is volt, úgyhogy az egyre pocakosodó gazdim nap mint nap autózott velem 100 km-eket, hogy kezelésre vigyen, meg ápolgatott otthon. Tudjátok, megtanult szurit adni, infúziót bekötni, sebet ápolni, lehet, hogy egyszer még ő is a Család utcában fog dolgozni! :)

Aztán találtam néha husi darabokat, húspogácsákat, májkrémet a kertben, néha a gazdi találta meg, volt döglött mókus is, de sajnos azt elvette tőlem, még meg se kóstolhattam! Néha rosszul lettem, néha nem. Viszont minden rosszban van valami jó, mert így hamar beköltözhettem a házba és igazi szobacicává váltam! Csináltattak nekem csini kutyaházat, bekerítették a kertet is, de télen sosem voltam kint, nehogy megfázzak, viszont sokat sétáltunk a Duna-parton. Azt nagyon szeretem!

Aztán egy téli napon nagy ünnepség volt, mindenki csinos volt, a gazdijaim összeházasodtak (bármit jelentsen is ez), rám addig a szomszéd vigyázott. Egy nappal később nagyon rosszul lettem, hánytam, hasmenésem volt, irány megint a Család utca, nagy volt az aggodalom, ezúttal Varga doki is nagyon aggódott, de megígérte a gazdimnak, aki nagyon sírt, hogy megtesz minden tőle telhetőt, annál kicsit többet is. Történt ugyanis, hogy összecsúsztak a beleim, így ki kellett vágni egy darabot megint, mert elhalt, és pont össze tudott még fércelni a doktor. Pár nap múlva haza mehettem, de megint rosszul lettem, visszarohantak velem, és kiderült, hogy megint összecsúsztak a beleim. Szinte mindenki lemondott rólam, a gazdim is elköszönt tőlem, de órákig el se mozdult onnan. Mindenki értem imádkozott, és mivel én ezt éreztem, hát azt is túléltem, hogy széthúzták a beleimet és kivarrták a hasfalamhoz! Hát, mit ne mondjak, nem volt egy leányálom, de túléltem.Innentől kezdve már a virágos kanapén alhattam! Mondom, minden rosszban van valami jó! :)

Aztán pár hónapig lábadoztam, még a kertbe is csak pórázon vittek ki, vittek kutyaiskolába, hogy ne egyek fel semmit, de azt mondták, erre nem tudnak megtanítani, a kert az én területem, joggal gondolom, hogy ott megehetem, amit találok. A gazdim pocakja pedig egyre csak nőtt, én szagolgattam, éreztem, hogy történik ott benn valami, aztán egyszer csak elmentek 3 napra, és már hárman jöttek vissza. Addig a nagyszülők vigyáztak rám, együtt vártuk őket haza. És ahogy hazajöttek, engem megint megetettek valami szörnyűséggel, reggel remegve bújtam a gazdihoz, iszonyúan féltem, hogy meghalok, az egyik gazdi rohant velem a Család utcába, a másik otthon várta a rendőröket, állítólag jó nagy volt a felhajtás, nyomozók meg minden, mint a filmekben!

Pár nap múlva magamhoz tértem és 7 békés hónap következett. A jó idővel több időt töltöttem kinn, de azért szobakutya maradtam, és folyton rám szóltak, ha ugattam. És elérkeztünk a múlt szerdához. Nem tudom, mi történt. Azt hittem, jót akar az az ember. Én megettem, amit adott. A többit tudjátok. De élek! Most is élek! Nagyon szeretném, hogy ne bántsanak többet! Nem lehetnek ilyen kegyetlenek! Ugye nincs kőből a szívetek? Inkább beszéljük meg, mit szeretnétek, én ígérem, szót fogadok, csak ne bántsatok többet! 

És ígérem, hamarosan haza megyek! :)

 

szerda1.jpg

 

szerda2.jpg

szerda4.jpg

 

szerda5.jpg

 

szerda8.jpg

 

szerda7.jpg

Szerdai állapotjelentés

Kedves Kétlábú követőim!

Remek érzés, hogy ennyien elolvastátok már most a történetemet és aggódtok értem! Ennyi szeretettől biztosan hamarabb meggyógyulok és a gazdáimban is tartjátok a lelket! Remélem, azok is olvasnak, akik bántottak, és jobb belátásra térnek. 

Ma határozottan jobban érzem magam, Varga doki viszont aggódik értem, mert elkezdtem köhögni. Tudjátok, azt mondja, hogy először az idegrendszeremet támadta meg a méreg, abból kigyógyítottak, aztán a belső szerveimet, mindenem vérzett, sajnos a tüdőm is bevérzett, és mivel teljesen legyengült az immunrendszerem, most attól tartanak, nehogy tüdőgyulladást kaptam. Az szerintük nagyon veszélyes lenne rám nézve. De tudom, hogy nagyon vigyáznak rám, meg fognak gyógyítani. Én nem nagyon örülök annak, ha ilyen állapotban fényképezgetnek, ezért inkább arra kértem a gazdit, hogy olyan képet tegyen közzé, amin csinos legényke vagyok, hiába na, a kutyafiúk is lehetnek hiúk! 

A következő posztban elmesélem nektek, hogyan kezdődött a kálváriám, de most pihennem kell kicsit.

Pacsi mindenkinek ;)

Telefon fotók 1958.jpg

Indul a "Mentsük meg Kajlát" Akció!

Kedves Kétlábú barátaim!

 

A nevem Kajla, a képekből megértitek majd rögtön, miért hívnak így:)Telefon fotók 1879.jpg

Én egy rodéziai ridgeback keverék kutyus vagyok, tehát az őseim valaha még Afrikában vadásztak oroszlánra, nekem már csak a tücskök és a pockok maradtak, de az sem egyszerű dolog ám! Tudjátok, milyen aprók és gyorsak?! Na az ám a nagy bravúr, levadászni egy fürge tücsköt! Vagy egy darazsat! A gazdáim gyakran csak "Oroszlánszagú Richárdnak" hívnak, mert mint minden kutyus, én is imádok büdös dolgokba hemperegni, a Dunában úszni, jajj azt de szeretem! 

Most éppen nagyon beteg vagyok, mert gonosz emberek megetettek valamivel, amitől nagyon rosszul lettem. Majdnem meg is haltam. Dr Varga Józsi és a csapata 1 hete küzdenek az életemért a Család utcai Kisállatrendelőben. Sajnos, sokszor jártam már náluk, mert a rossz emberek nem először bántanak engem. De eddig mindig megmentett a Csodadoki a barátaival, én pedig nagyon, de nagyon szeretnék élni, mert otthon várnak a szerető gazdijaim és alig várom, hogy végre megnőjön a kistestvérem, az a kis bőgőmasina, aki folyton rajtam akar lógni már most! De mekkorákat fogunk játszani, ha ő is járni fog!

Nekem meg kell gyógyulnom, mert nagyon szeretnek engem! Nem tudom, ki és miért gyűlöl engem, mert én egy nagyon kedves kutyus vagyok, senkit sem bántok. Nem kóborlok, nem harapok, senkinek sem ártok. Éjjel csendesen alszom a gazdikkal a házban a kedvenc szőnyegemen, ha nem látják, a virágos kanapén, nappal is sokat vagyok velük a házban, mert ott zajlik az élet, kint olyan uncsi! De ha kint vagyok, végzem a dolgom, fülelek, szólok, ha ismeretlen jön, vagy fura zajokat hallok. Azt hiszem, ez lehet a baj. Pedig én csak jót akarok, kutya vagyok. Mégis időről időre bedob nekem valaki finom húspogácsákat, én meg nem tanulok a bajból, megeszem és nagyon beteg leszek. Olyan jó lenne, ha végre békében élhetnék a kis családommal!

Múlt hét szerdán elmentek a gazdik itthonról, én pedig a kertben maradtam, szép, nagy kertünk van ám! Gyönyörű idő volt, sütkéreztem a napon, mint mindig, néha szaladgáltam, gyakran saját magammal szoktam versenyt futni, és általában én nyerek! A gazdi mindig szurkol nekem! Őriztem békésen a házat, amikor egyszer csak lépteket hallottam, és egyszer csak ott volt előttem a zamatos husi, én pedig azonnal rávetettem magam, gondoltam, jutalomfalat, amiért olyan jól végzem a munkámat. Hát nem az volt! Egyre rosszabbul éreztem magam, az egész testem remegett, hánytam, szomjas voltam, elbódultam, szaladgáltam, és nagyon, de nagyon féltem. Valami furcsa ködön át láttam, vagy talán csak éreztem, amikor hazajött a gazdám, aztán éles fények, autó, rázkódtam és aztán megint ismerős helyen találtam magam. Mindenki körém sereglett, már tudtam, hol vagyok, de nagyon rosszul voltam, egyre rosszabbul. Véreset hánytam, véres volt a hasmenésem. Kimaradt pár nap. Rengeteg infúziót kaptam, vizsgálgattak, nyugtatót adtak, és mindig velem volt valaki. Engem nagyon szeretnek a Család utcában, az a második otthonom. Szombaton azt hittem, nem bírom tovább. De én akkor is élni akarok! Képzeljétek, még inkubátorba is tettek! Az jó meleg!

Aztán végre meglátogathattak a gazdáim, nagyon örültem nekik, csak olyan fáradt vagyok. Hétfő reggel mindenem vérzett, az orrom, a lábam, a sebeim, felfekvéseim is lettek, hiszen napokig fel sem bírtam állni. A gazdám csak sírt és sírt amikor meglátott, öleltek, simogattak, biztattak.. szerettem volna hazamenni velük, mentem is az autóhoz, rögtön megismertem. De azt mondták, ott kell maradnom, mert csak ott tudnak meggyógyítani. Hát jó, akkor maradok. De meggyógyulok! Ma kedd van, jobban érzem magam, ma is eljött a gazdi, megsétáltatott, de csak nagyon keveset tudtam menni, le kellett feküdnöm. Fáradt vagyok. gyenge, nagyon lefogytam, a bordáim is kilátszanak  és fáj mindenem.  De már csillognak a szemeim. Varga doki bizakodó, a gazdáim pedig várnak haza. Azt mondják, sokan aggódnak értem. Azt ígérik, meg fognak védeni. Nagyon félek, hogy mi lesz, ha haza megyek és megint bántanak. Nem hiszem, hogy még egyszer kibírom ezt a sok kínt. Miért bántanak engem? És kik bántanak engem? Miért nem hagynak élni? Ugye meg fogtok engem védeni?

WP_000351.jpg

 

WP_000352.jpg

 

WP_000350.jpg

 

WP_000349.jpg

 

 

WP_000347.jpg

 

WP_000348.jpg

 

 

süti beállítások módosítása