Kedves Kétlábú barátaim!
A nevem Kajla, a képekből megértitek majd rögtön, miért hívnak így:)
Én egy rodéziai ridgeback keverék kutyus vagyok, tehát az őseim valaha még Afrikában vadásztak oroszlánra, nekem már csak a tücskök és a pockok maradtak, de az sem egyszerű dolog ám! Tudjátok, milyen aprók és gyorsak?! Na az ám a nagy bravúr, levadászni egy fürge tücsköt! Vagy egy darazsat! A gazdáim gyakran csak "Oroszlánszagú Richárdnak" hívnak, mert mint minden kutyus, én is imádok büdös dolgokba hemperegni, a Dunában úszni, jajj azt de szeretem!
Most éppen nagyon beteg vagyok, mert gonosz emberek megetettek valamivel, amitől nagyon rosszul lettem. Majdnem meg is haltam. Dr Varga Józsi és a csapata 1 hete küzdenek az életemért a Család utcai Kisállatrendelőben. Sajnos, sokszor jártam már náluk, mert a rossz emberek nem először bántanak engem. De eddig mindig megmentett a Csodadoki a barátaival, én pedig nagyon, de nagyon szeretnék élni, mert otthon várnak a szerető gazdijaim és alig várom, hogy végre megnőjön a kistestvérem, az a kis bőgőmasina, aki folyton rajtam akar lógni már most! De mekkorákat fogunk játszani, ha ő is járni fog!
Nekem meg kell gyógyulnom, mert nagyon szeretnek engem! Nem tudom, ki és miért gyűlöl engem, mert én egy nagyon kedves kutyus vagyok, senkit sem bántok. Nem kóborlok, nem harapok, senkinek sem ártok. Éjjel csendesen alszom a gazdikkal a házban a kedvenc szőnyegemen, ha nem látják, a virágos kanapén, nappal is sokat vagyok velük a házban, mert ott zajlik az élet, kint olyan uncsi! De ha kint vagyok, végzem a dolgom, fülelek, szólok, ha ismeretlen jön, vagy fura zajokat hallok. Azt hiszem, ez lehet a baj. Pedig én csak jót akarok, kutya vagyok. Mégis időről időre bedob nekem valaki finom húspogácsákat, én meg nem tanulok a bajból, megeszem és nagyon beteg leszek. Olyan jó lenne, ha végre békében élhetnék a kis családommal!
Múlt hét szerdán elmentek a gazdik itthonról, én pedig a kertben maradtam, szép, nagy kertünk van ám! Gyönyörű idő volt, sütkéreztem a napon, mint mindig, néha szaladgáltam, gyakran saját magammal szoktam versenyt futni, és általában én nyerek! A gazdi mindig szurkol nekem! Őriztem békésen a házat, amikor egyszer csak lépteket hallottam, és egyszer csak ott volt előttem a zamatos husi, én pedig azonnal rávetettem magam, gondoltam, jutalomfalat, amiért olyan jól végzem a munkámat. Hát nem az volt! Egyre rosszabbul éreztem magam, az egész testem remegett, hánytam, szomjas voltam, elbódultam, szaladgáltam, és nagyon, de nagyon féltem. Valami furcsa ködön át láttam, vagy talán csak éreztem, amikor hazajött a gazdám, aztán éles fények, autó, rázkódtam és aztán megint ismerős helyen találtam magam. Mindenki körém sereglett, már tudtam, hol vagyok, de nagyon rosszul voltam, egyre rosszabbul. Véreset hánytam, véres volt a hasmenésem. Kimaradt pár nap. Rengeteg infúziót kaptam, vizsgálgattak, nyugtatót adtak, és mindig velem volt valaki. Engem nagyon szeretnek a Család utcában, az a második otthonom. Szombaton azt hittem, nem bírom tovább. De én akkor is élni akarok! Képzeljétek, még inkubátorba is tettek! Az jó meleg!
Aztán végre meglátogathattak a gazdáim, nagyon örültem nekik, csak olyan fáradt vagyok. Hétfő reggel mindenem vérzett, az orrom, a lábam, a sebeim, felfekvéseim is lettek, hiszen napokig fel sem bírtam állni. A gazdám csak sírt és sírt amikor meglátott, öleltek, simogattak, biztattak.. szerettem volna hazamenni velük, mentem is az autóhoz, rögtön megismertem. De azt mondták, ott kell maradnom, mert csak ott tudnak meggyógyítani. Hát jó, akkor maradok. De meggyógyulok! Ma kedd van, jobban érzem magam, ma is eljött a gazdi, megsétáltatott, de csak nagyon keveset tudtam menni, le kellett feküdnöm. Fáradt vagyok. gyenge, nagyon lefogytam, a bordáim is kilátszanak és fáj mindenem. De már csillognak a szemeim. Varga doki bizakodó, a gazdáim pedig várnak haza. Azt mondják, sokan aggódnak értem. Azt ígérik, meg fognak védeni. Nagyon félek, hogy mi lesz, ha haza megyek és megint bántanak. Nem hiszem, hogy még egyszer kibírom ezt a sok kínt. Miért bántanak engem? És kik bántanak engem? Miért nem hagynak élni? Ugye meg fogtok engem védeni?
