Drága Barátaim!
Elérkezett az idő. Búcsúzom Tőletek. Sajnálom, de ezt már nem bírom tovább. Érzem, nemsoká jobb lesz. Már semmi nem fog fájni. Köszönöm, hogy ennyi mindent tettetek értem, gondoltatok rám, szerettetek. Olyanok is, akiket nem is ismertem. Csak a gazdáimat sajnálom. Ők nagyon szomorúak lesznek. Rossz, hogy most nem lehetnek velem. Hiányozni fognak.
Ez a karácsony más. Azt hittem, tőle is ajándékot kapok. De rossz volt az íze. Nem olyan, mint az igazi jutalomfalaté. Azt hittem, barátok vagyunk. A kis kerítés miatt már nem mehettem ki régóta a kapuhoz, ő mégis átjárt a szomszéd kerten át látogatni engem. Bíztam benne. Én úgy tudtam, az emberek jók. Velem mindenki jó volt. Én is mindenkit szerettem. De éjjel vérezni kezdtem. Hiába vittek másnap orvoshoz, napokig véreztem és mindenem fájt. Mindent megtett a Doktor és az ottani barátaim. Kár, hogy csak most találkoztam Kyrával, aki a saját vérét adta, hogy életben maradhassak. Helyes kis szuka, jó lett volna együtt szaladgálni. Úgy szeretnék még egy utolsót szaladgálni a gazdámmal a Duna-parton! De már nincs erőm.
Csak azt sajnálom, hogy nem vigyázhatok többé rátok, és hogy nem látom felnőni a Kisöcsit. Mondjátok meg neki, hogy az égből mindig figyelni fogom, a szívében tovább élek.
És mondjátok el az embereknek, hogy mi állatok nem érdemlünk ilyen értelmetlen szenvedést. Mi sosem ölünk, bántunk kedvtelésből, de haragból sem. Mi kutyák szeretetre születünk. Nekem is ez lett a vesztem. A szeretet és a bizalom.
Köszönöm mindenkinek, aki szeretett. Aki megsimogatott. Aki óvott. Aki aggódott értem. Aki szorított értem minden betegségem alatt. Vigyázzatok egymásra és vigyázzatok a gazdijaimra. Főleg a kicsire.
Fentről én is vigyázni fogok rátok.
Szeretettel,
Kajla
e
